[ Pobierz całość w formacie PDF ]

vehetem fel a versenyt. MeggybQl elég sok termett, át is szállítottuk
Dorrithoz, aki pompás lekvárt fQzetett belQle nekem. Az üvegek ott
sorakoznak az éléskamrámban, idQnként felbontok egyet. Breitnérné
felver hozzá egy kis tejszínhabot  valami felséges, magának is meg
kell kóstolnia. Földi eperbQl nem sok termett, de ribiszkébQl meg
egresbQl annál több. Azok persze már régi, jól termQ bokrok.
Breitnérné ribizlidzsemet is készített, ami egyszerqen isteni! Az epret
úgy, ahogy volt, felfaltam. Nézze, milyen szép az Qszibarack, meg a
ringló is! Az almáról meg a körtérQl nem is beszélve. Ugye,
gyönyörqen fejlQdnek? Tényleg nagyon elégedett lehetek az elsQ
termésemmel.
Heinz buzgón helyeselt.
 Az édesanyja birtokán is lesz gyümölcsszüret?  kérdezte a
leány.
 Hogyne, legalább akkora, mint Neustettenben. Thüringia
csakugyan egyetlen illatos gyümölcsöskert. Gyakran gondoltam
kegyedre, amikor a gyümölcsöket érni láttam. Arrafelé minden utat
és ösvényt gyümölcsfák szegélyeznek, és az ágak úgy roskadoznak a
termés súlyától, hogy alá kellett támasztani Qket. Anyám
mindamellett úgy véli, a túl bQséges termés rontja a gyümölcs
minQségét. A sövényben nevelt fák nálunk is elsQrangú termést
hoztak.
 Áldott ez a thüringiai föld  sóhajtotta Micaela csillogó
szemmel  , örülök, hogy itt lehetek, és nem a végtelen prérin, ahol
nem terem egyéb, csak durva fq.
 Nem is kívánkozik vissza Texasba?
A leány elszörnyedve rántotta ki Heinz szorításából a kezét.
 Az ég óvjon attól, hogy valaha is vissza kelljen mennem! 
sápadt el.
A férfi szívében részvét ébredt, hiszen  bár Micaela nem sejtette
 Q is jól tudta, miért olyan borzalmas a leány számára az apjához
való visszatérés gondolata.
 De Thüringiában ugye, szívesen maradna, tetszik itt kegyednek?
 Nagyon! A közelemben tudhatom Dorritot meg Hardyt, és&
most már maga is itt marad.
 Számít ez kegyednek?  kérdezte szelíden Heinz.
 Maga is a barátom  pirult el a leány, de a hangja nyugodtan és
határozottan csengett.
Milyen magától értetQdQen mondta ezt! A férfi úgy érezte, most
meg kell elégednie ennyivel.
 Most már búcsúznom kell  emelkedett fel.  Mondja, Mica
kisasszony, nincs kedve elkísérni Neustettenbe? Anyám kocsija
nagyon kényelmes, és még a sofQrjét is mellém adta, aki Qt szokta
fuvarozni. Vele már rengeteget utazgatott, rólam meg talán nem is
hiszi, hogy ugyanolyan jól tudok vezetni.
 Az anyák mindig nagyon féltik a fiaikat  mosolygott a leány  ,
örüljön neki, hogy a magáé is ennyire aggódik. Ilyen az anyaszív.
 Tudom  bólintott Heinz  , és bevallom, jólesik ez az anyai
szeretet. Bárcsak kegyed is élvezhetné!
 Számomra az is öröm  igazította meg eltqnQdve a haját
Micaela  , hogy maga megtalálta az édesanyját.
 Szóval, hogy döntött, velem jön?
 Nem, ma egészen átengedem magát Riedéknek. Holnap reggel
átlovagolok. Hogy el ne felejtsem: vasárnap szüretelünk itt, a
várkertben, Dorrit meg Hardy is segít. Magának is itt kell lennie,
ahogy ígérte. Szükségem van a barátaim és a rokonaim segítségére,
hiszen másra nemigen számíthatok  tréfálkozott a leány.
 Magától értetQdik, hogy itt a helyem, ezért jöttem. Meglátja,
nagy hasznomat veszi. Csak készítse elQ a kosarakat!
 Azokat Hardy fogja átküldeni.
 Akkor a holnapi viszontlátásra!
 Viszontlátásra, Rottach úr! Szerencsés utat!
A férfi megfordult és elsietett. Micaela mozdulatlanul nézett
utána, s amikor eltqnt a szeme elQl, a szívére szorította a kezét.
 Bármerre jársz  suttogta  , rád gondolok! Megrettent a saját
szavaitól, attól, hogy ha gondolatban is, de letegezte a férfit, és
rögtön szemrehányást akart tenni magának.  Végül is barátok
vagyunk  gondolta aztán dacosan  és barátok között tegezQdni
szokás.
Felsietett arra a magaslatra, ahonnan kilátás nyílt a Neustettenbe
vezetQ kocsiútra. Ott várakozott, amíg az autó fel nem tqnt, és
boldogító érzés áradt szét keblében, hogy Heinz újra itt van...
XII.
Dorriték kitörQ örömmel fogadták Heinzet. MindkettQjüket otthon
találta, éppen teáztak. Pt is unszolták, hogy tartson velük.
 Már meguzsonnáztam Riedburgban  hárította el nevetve a
kínálást  , és azt hiszem, Mica kisasszony összes ostyáját
bekebeleztem. Pont akkor érkeztem, mikor a teát felszolgálták.
 No és mit szólt a húgom a váratlan látogatáshoz?  érdeklQdött
feszülten Dorrit.
 Hát, nem állítom, hogy ujjongott, elQször halálra rémült, azután
jól megmondta nekem a véleményét.
Az ifjú pár szívbQl kacagott.
 Nem szabad nagyon komolyan vennie, Rottach úr  vélte az
asszony.
 Nem, nem  rázta a fejét Heinz, és mosolyogva Lienhardra
sandított  , azt nem teszem. BüntetésbQl a mostoha fogadtatásért,
amihez egyébként Riedburgban már hozzászoktam, eltüntettem a
finom ostyát. Mica kisasszony szerencsére nem neheztelt meg ezért,
ugyanis meghívott vasárnapra a gyümölcsszedésre. Kénytelen voltam
elfogadni az invitálást, elvégre nem húzhatom ki magam a munkából.
Úgyhogy megígértem, számíthat rám.
Dorrit jól látta a férfin a tettetett könnyedséget. Mindenesetre
örült, hogy ismét a házában tudhatja, és remélte, hogy Micaela is újra
vidámabb lesz, felhagy azzal a szótlan, búskomor viselkedéssel,
amely Heinz elutazása óta jellemezte. A többiekhez hasonlóan az
asszony sem sejtette, miféle komoly okból tanúsít a húga olyan kitérQ
magatartást Rottachhal szemben.
A férfi beköltözött régi lakosztályába. KésQbb, a vacsoránál
részletesen elmesélte, milyen az édesanyja, és hogyan éltek
mostanáig együtt.
Dorrit meghatottan hallgatta a beszámolót, Hardy pedig örült,
hogy a boldogtalan asszony elQször az Q cikkébQl kapott hírt a fiáról.
IdQközben a berlini lap írásban megkereste, hogy kiadhatják-e a
címét egy bizonyos Klementine Rottach asszonynak, de Heinz
hazatérése immár tárgytalanná tette a kérdést.
Riedné ezen az estén a szokottnál valamivel korábban vonult
vissza, hogy a két barát zavartalanul beszélgethessen. Heinz rögtön
meg is ragadta az alkalmat, és alaposan kifaggatta Lienhardot,
hogyan viselte Micaela az Q távollétét, szomorkodott-e, és így
tovább&
Hardy a legjobb és leginkább remélt válaszokat adta, azután Heinz
elmondta, hogy már az édesanyjával is közölte: a szíve nem szabad
többé, a mama pedig megértQen és helyesléssel fogadta bejelentését.
Tájékoztatta barátját, hogy kanadai kötöttségeitQl teljesen meg kíván
szabadulni, így az anyjával maradhat, és gazdálkodhat a birtokon.
Lienhard mindezt nagy örömmel hallgatta. Anyja meghívását Heinz
még Dorrit jelenlétében tolmácsolta, és megegyeztek, hogy Riedék
Micaela társaságában karácsony elsQ napján rándulnak át a Rottach-
birtokra. A szentestét az emberek szokásos megajándékozása miatt
mindenképpen otthon akarták tölteni, meg azért is, mert
egybekelésük óta ez volt az elsQ ilyen alkalom.
Amikor Micaela másnap reggel Neustettenbe érkezett, a szeme
sokkal vidámabban ragyogott a világra, mint azelQtt. Heinz
türelmetlenül leste, mikor jön, s amint a leány megállította a lovát,
lesegítette a nyeregbQl. Kissé nyugtalanok és elfogódottak voltak
mindketten, de Micaela rögtön élénken érdeklQdött a nQvére meg a
sógora felQl, s amikor azok is elQkerültek, tüstént jókedvq társalgásba
merültek.
A leány ezúttal nem mutatkozott olyan félénknek és
tartózkodónak, mint korábban. Egészen úgy viselkedett Heinzcel,
mint egy kedves barátnQ, és minden lehetQ alkalommal hangsúlyozta
a barátságukat.
Gyengéd és szívélyes volt, s a férfi érezte, hogy a barátság
folytonos emlegetésével valamelyest visszanyerte a biztonságát, így
hát Q is hasonlóan cselekedett. Amikor Micaelát legközelebb
elutasítónak látta, szemrehányóan fordult hozzá:
 Így kell bánni egy hq baráttal? Kíváncsi vagyok, mit mqvel az
ellenségeivel.
Erre a leány nagyon megszeppent, és kérte, hogy ne vegye a [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]

  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • antman.opx.pl
  • img
    \