[ Pobierz całość w formacie PDF ]

hogy a festmények katonás rendben sorakozzanak egymás mellett.
- Mi van az utolsó dobozban? - kérdezte, miután a képekkel végzett.
Hella tekintete felragyogott.
- A legféltettebb kincsem, egy gyönyörq mqtárgy.
- Vagy úgy - szólt az idQs hölgy vontatottan. - Már felvet bennünket ez a rengeteg mqtárgy.
Kissé túl sok limlomot hozott magával.
- Egy sem olyan szép, mint ez.
- Értékes?
- Számomra felbecsülhetetlen érték. Andersen úr nászajándéka.
- Na, akkor ugyan nehéz milliókat érhet.
Hella elnézQen mosolygott, és felnyitotta a dobozt. Sziklaszilárd meggyQzQdése volt, hogy
anyósa és Berta arcáról eltqnik a lekicsinylQ fintor, mihelyt meglátják Sven  Lány
gyöngysorral" címq alkotását.
Ünnepélyes mozdulattal kiemelte a márványszobrot a dobozból. Elragadtatással nézte a
csodálatos nQalakot, majd felpillantott, hogy leolvassa a hatást anyósa és sógornQje arcáról.
- Csodálatos, egyszerqen gyönyörq, ugye? Hát nem igazi... - ám torkán akadt a szó. Anya és
lánya megrökönyödve meredt a ruhátlan nQalakra. Emilie asszony jutott szóhoz elsQnek.
- Az Isten szerelmére, talán csak nem akarja ezt bevinni a lakásba? - kérdezte, és megvetQen a
szoborra mutatott.
- Már miért ne vihetném be? - kérdezte Hella.
- Még kérdi? Hát nem érti, hogy ilyesmit nem mutogat az ember? Szégyellhetné magát,
amiért egyáltalán megtqri a közelében!
Hella tehetetlenségében végigsimított a homlokán, és mélyen elpirult. Szégyellte magát új
rokonai szqklátókörqsége miatt, akik megvetéssel szólnak egy igazi mqremekrQl, pusztán
azért, mert az ábrázolt nQalak ruhátlan. Sajnálta Qket, amiért ilyen korlátoltak, és képtelenek
észrevenni és értékelni a szépet. Amikor odahaza Liebentrut-né a maga egyszerq módján
zsémbelt a szobrok miatt, mindig nevethetnékje támadt, hisz a néni tanulatlan volt ugyan, de
csak megszokásból dohogott. Berta és édesanyja álszemérmes magatartása azonban kihozta a
sodrából.
Kezét védelmezQen széttárta a szobor fölött. Hirtelen mentQ ötlete támadt.
- Lenne egy kérésem, mama. Teljesítése nem ütközik akadályba, nekem viszont nagy örömet
okozna vele.
Emilie asszony összehúzott szemmel, gyanakvóan hallgatta.
- Mit óhajt?
- ElQször is kérdeznék valamit. Ennek a szobának mi a rendeltetése?
- Ez lesz a gyerekszoba.
- Ezek szerint egyelQre kihasználatlan. Kérem, engedje át nekem! Itt helyeznék el minden
 felesleges limlomot", többek közt ezt a szobrot is, hogy senkinek ne okozzon bosszúságot
többé. A szobát a saját ízlésem és személyes szükségleteim szerint rendezném be. Ugye,
beleegyezik?
Emilie Bossneck habozott egy pillanatig. Végül is mindannyijuk számára ez lenne a legjobb
megoldás. A J többi helyiségben nem kellene kerülgetni a sok porfogót, és ami a
legfontosabb, megszabadulnának ettQl az iszonyú márványszobortól. Ez a hóbortos
mqkedvelQ még képes rá, és felállítja a nappaliban, ahol az ismerQseik közül bárki
megláthatja.
- FelQlem azt csinál a kisszobával, amit akar, csak-| hogy nincs bebútorozva.
- Ha megengedi, írok apámnak, Q megküldi BerlinbQl a legszükségesebbeket. Mindössze
néhány bútordarabra
i van szükségem.
- Nem bánom. Még ma este kivitetem a dobozokat, akkor aztán felQlem azt hoz be ide, amit
akar.
Hellával madarat lehetett volna fogatni, annyira boldog volt. Legalább ezt a kis zugot a
magáénak mondhatja.
Jókedvq levelet írt haza, megrendelte a szükséges tárgyakat, beszámolt néhány mellékes
dologról, végül pedig az otthoniak hogyléte felQl érdeklQdött.
Levélírás közben újra elnehezült a szíve. Mély sóhajjal letette a tollat, és tenyerébe temette
arcát.
Vágyakozva gondolt az otthonára. Miért is nem maradt a szülQi házban, ott, ahol a gyökerei
voltak, ahol kedvezQ táptalaj kínálkozott a fejlQdéséhez? Itt csak hervadás vár rá, efelQl nem
volt semmi kétsége. Úgy tengeti majd a napjait, mint az a növény, melyet sovány földbe
ültettek. Neki is lehullanak a levelei, és kiszárad hamarosan - így, gyökértelenül.
Hat hónap telt el azóta, hogy Hella beköltözött Franz szüleinek a házába.
Nehéz idQszak volt mögötte. Abban reménykedett, ha kedves és engedelmes lesz, majdcsak
elnyeri férje családjának jóindulatát. Minden igyekezete azonban hiábavalónak bizonyult,
változatlanul idegen betolakodóként kezelték. Mindannyian elQ akarták írni neki, mit tegyen
és mit ne. FQ feladatuknak tartották, hogy Qt  szerény, egyszerq polgári életmódra" neveljék, s
közben szentül meg voltak gyQzQdve, hogy jót cselekszenek. Nem múlt el egyetlen nap sem,
hogy ne érte volna sérelem. A legtöbb megaláztatást az apósa részérQl kellett elszenvednie.
Eleinte legalább Franz bátorította hébe-hóba. Ha kettesben voltak, szép szóval vigasztalta,
becézgette, mint egy kiscicát. Egy idQ után azonban az egyre kedvetlenebbé, szomorúbbá,
hallgatagabbá váló Hella kezdett unalmassá válni Franz számára. Míg korábban az estéket az
Q társaságában töltötte, most egyre gyakrabban kísérte el apját a közeli borozóba.
Hella ilyenkor magányosan üldögélt szobácskájában, és szomorú gondolataiba mélyedt.
Más is történt. Elsa Kleefeld egyre gyakrabban eljárogatott hozzájuk, hogy meglátogassa a  jó
Bossneck nénit" és a  kedves kis Bertát", akiknek az unszolására nemegyszer vacsorára is ott
maradt. Az asztalnál Franzcal szemben foglalt helyet, és epekedQ pillantásokat küldött felé.
Persze ettQl még sem szebb, sem kívánatosabb nem lett, de Franzot mintha hájjal kenegették
volna, igencsak hízelgett neki ez a  hq szerelem".
Anyja és húga révén Elsa minden rá vonatkozó megjegyzése a fülébe jutott. Franzot  szegény
elvakult fiúként" emlegette, és Qszintén sajnálta, amiért holmi feslett nQszemély hálójába
került, akivel még csak egy napon sem lehet említeni.
Ha Elsa náluk töltötte az estét, Franz nem kísérte el apját a borozóba. Vacsora után a hölgyek
társaságában maradt, Hella pedig eldönthette, mihez kezdjen. Eleinte úgy határozott, velük
marad, de nem érezte jól magát, mert a többiek alig vettek róla tudomást. Számára ismeretlen
eseményekrQl vagy személyekrQl beszélgettek, Hella pedig természeténél fogva nem szívesen
pletykálkodott.
Franz elemében volt ilyenkor, s apró semmiségekrQl csevegett Elsával. Hellát szinte észre
sem vette, csak akkor szólt hozzá, ha az asszony kérdezett tQle valamit.
Amikor a felesége ezt egy alkalommal a szemére vetette, dühösen ráförmedt.
- Sajnálod tQlem még ezt a kis szórakozást is? Éppen te, aki minden napomat elrontod a
savanyú ábrázatoddal!
Hella szemét elfutotta a könny.
- Hiszen nem teszek semmi olyat, amivel elszomorítanálak.
Franz gúnyosan elnevette magát.
- Hát persze hogy nem! Csak éppen minden csekélység miatt sírva fakadsz, mint ahogy most
is, játszod a meg nem értett asszonyt, és megállás nélkül lógatod az orrod. Elveszed az ember
kedvét az élettQl! Elsa például egészen másfajta nQ. Szeret, mégsem adja jelét, hogy bánkódik,
amiért elveszített. Kellemesen el lehet tölteni vele az estét, mert mindig vidám, pedig neki
aztán tényleg lenne oka a búslakodásra. Igazi nagy bánata van, nem úgy, mint neked, aki
csupán beképzeled magadnak, és úgy állsz itt, mint a megtestesült fájdalom. Hogy az ördögbe
ne bosszankodna az ember! [ Pobierz całość w formacie PDF ]

  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • antman.opx.pl
  • img
    \