[ Pobierz całość w formacie PDF ]
boldogtalanná tenné.
Amikor kezet rázott vele, és apja ráemelte a tekintetét,
mintha mondani akart volna valamit. Végül azonban meggon-
dolta magát, hagyta, hogy Conny elmenjen. Amikor Lore
asszony egyedül maradt a férjével, megsimogatta a homlokát.
94
- Nem érzed túl jól magad a bQrödben, Fritz, ugye
igazam van?
- Miért gondolod? - kérdezte az ura látszólag közömbösen.
-Úgy látom, szíven ütött, ami tegnap történt közted és
Conny között, hiszen ismerlek, te vén medve!
- Csak az bosszant, hogy alig vagy velem, Lore. Mikor
jössz végre vissza Berlinbe?
Az asszony tqnQdve pillantott rá.
-Ha szükséged van rám, csak szólnod kell, és én azonnal
megyek, Fritz.
A férfi kezével végigszántott a homlokán.
- Butaságokat beszélek, ne is hallgass rám, LQre. Majd
megleszek valahogy, te csak élvezd Rodcnaun a szép Qszi
napokat. A fiunk is örülni fog, ha még maradsz.
- Igen, Fritz, most nagy szüksége van rám. Annyira fáj a
szíve! Nem akarod megkönnyíteni a helyzetet?
- Mit javasolsz? - kérdezte a férje elbizonytalanodva.
Lore asszony átölelte a vállát.
- Csak arra lenne szükség, hogy egyszer szemügyre
vedd a grófkisasszonyt.
- Már megtörtént, Lore! - mondta a férfi különös pillan-
tással.
Az asszony megijedt.
- Hát már találkoztatok?
- Igen!
Lore izgatottan faggatta:
- De hát mikor?
- Tegnap. Nyomban elmentem hozzá, hogy tiszta vizel
öntsek a pohárba, és elszakítsam Connytól.
Lore asszony elhqlve nézett rá.
- Na és? - Levette a kezét férje válláról, és felállt.
A férfi rászegezte égQ szemét.
- Hát... rettenetesen viselkedtem vele, Lore,
megbántottam, sQt alávaló módon sértegettem szegény kis
teremtést. Azt hittem, igazam van, s meg akartam kímélni
Connyt attól, hogy boldogtalan legyen. És mivel a
grófkisasszony már az elsQ perctQl kezdve elnyerte a
tetszésemet, ezért kétszeres kíméletlenséggel bántam vele.
Amikor rájöttem, hogy igazságtalanságot követtem el, már
késQ volt.
Lore asszony elsápadt.
- O, Fritz, most mi lesz azzal a szegény teremtéssel?
Ugyan mit mondtál neki?
A férfi bqntudatosan szóról szóra elmesélte a történteket.
Lore asszony egyszer sem szakította félbe. Amikor a férje
befejezte, egy ideig meg sem tudott szólalni a döbbenettQl.
- Na, mondj már valamit, Lore, halljam, mit gondolsz!
Mosd csak meg alaposan a fejem, hisz megérdemlem!
Az asszony megsimogatta férje homlokát.
-Azzal még nem tennénk meg nem történtté a dolgokat,
95
Fritz. Hagytad, hogy elragadjon a szenvedély és a düh, és
ennek következményét csak nehezen lehet jóvátenni. Ó, Fritz,
Conny magánkívül lesz! Hiszen Heide az élete, és olyan
nagyszerqen illenek egymáshoz. Ennek a megítélésében rám
bízhatod magad.
Lore asszony mindenrQl részletesen beszámolt, amit Hei-
dérQl tudott. Azt is elmondta, milyen bátran vetette bele magát
az élet küzdelmeibe, és milyen szorgalmasan dolgozott.
Amikor befejezte, férje egy ideig töprengQ arccal ült, végül
bosszúsan így szólt:
- És én elvakultságomban úgy viselkedtem, akár egy ele-
fánt a porcelánboltban! Végül is nem tehet arról, hogy gróf-
nQnek született, és az anyját megszállta a kevélység ördöge.
- P maga is épp eleget szenvedett az anyja természete
miatt. Ó, Fritz, ha tudnád, mennyire megkedveltem! Mindig azt
szerettem volna, hogy Uyen lányom legyen. Kedves és sze-
rény. Nem hiányzik belQle a büszkeség sem, de az anyjával
össze sem lehet hasonlítani. Hiszen te is boldognak akarod
látni a fiad, Fritz, ne ellenkezz hát tovább!
A férfi ránézett, gyengéden megcsókolta, majd sóhajtva
így szólt:
- Már késQ, Lore. Úgy nézett rám, mint Piroska a gonosz
farkasra. Amikor büszkén felállt, minden igyekezetére szük-
sége volt, hogy palástolni tudja fájdalmát.
Lore asszony már újra bizakodó volt. Könnyes szemmel
mosolygott az urára.
- Ha mindezt belátod, Fritz, akkor semmi sincs veszve.
Még mindent jóvátehetsz!
- Csak nem képzeled, hogy odaállítok hozzá bocsánatot
kérni?
Lore asszony kedves pillantást vetett hitvesére.
- Ó, az én Fritzem még sosem voll olyan konok, hogy a hi-
báját ne tette volna önként jóvá. Hidd el, sikerülni fog! Gyere,
Fritz, veled megyek, és segítek mindent helyrehozni. Neked
egy szót sem kell szólnod, majd én beszélek.
És Friedrich Dalheim engedelmeskedett. Bár igyekezett
fenntartani férfibüszkeségének és atyai méltóságának némi
látszatát, azért szaporán szedte a lábát.
Amint az özvegyi ház lépcsQjéhez értek, Trina viharzott
elébük. Sötéten végigmérte Friedrich Dalheimot, és Dalheim
asszonyt sem üdvözölte sokkal barátságosabban.
-Még nem készültem el a csomagolással, nem megy az
ilyen gyorsan. Szükségem van még néhány napra.
LQre asszony mosolyogva tette a kezét a karjára.
- Ne csomagoljon tovább, Trina! Remélem, a
grófkisasz- szony nem fog elmenni. Épp errQl szeretnénk vele
beszélni.
Trina izgatottan megtörölte keze fejével a homlokát.
-Ezzel el késtek,. Dalheim asszony. A kegyelmes grófkis-
asszony már tegnap délután elutazott.
96
Az asszony és a férje ijedten néztek egymásra.
[ Pobierz całość w formacie PDF ]