[ Pobierz całość w formacie PDF ]
Istenem, ugye, nem követtem el hibát?
2 0 5
Daisy aznap már nem látta Jasont, de amikor Sam hozta a kocsit,
hogy elvigye Qt a színházba, a férfi ott ült a limuzinban. Nem volt
valami bíztató a pillantása. A száját összepréselte, Daisy érezte,
hogy csak úgy süt belQle a feszültség.
MielQtt még Sam kiért volna a sztrádára, Daisy halkan
megszólalt: - Nem kell elkísérned a színházba. Tudom,
szívesebben maradnál itthon, és dolgoznál.
- Ne beszélj szamárságokat! - vágta oda Jason nyersen. -
Miért, mit csináljak? Üljek otthon, és várjam a telefont, hogy téged
megtámadtak és meg... - Megfogta Daisy vállra vetett köpenyét. -
Még ahhoz sincs elég eszed, hogy ezt rendesen fölvedd. Tudod,
hogy hqvös van, ha lemegy a nap. - Gyengéd mozdulata, amellyel
a lányra segítette a kabátot, ellentmondott szavai nyersességének. -
Vacsoráztál?
- Nem voltam éhes. Majd elQadás után bekapok valamit.
- És elájulsz a színpadon. Ha beértünk, viszek neked egy
szendvicset.
- Nem fontos, Jason.
- De igenis fontos. Amíg még megvagy nekem, akár vi-
gyázhatok is rád...
- Hallgass már! - mondta Daisy, és hirtelen elnevette magát. -
Istenem, micsoda egy búsképq lovag vagy te!
- Bocsáss meg. Nem ragyoghat mindenki úgy, mint te.
- De olyan fenyegetQn sem nézhet mindenki, mint Othello.
- Te már nem félsz attól. Az orromnál fogva vezetsz.
- Mert néha arra van szükséged.
Olyan gyengéden, olyan melegséggel nézte a lányt, hogy
annak repesett a szíve az örömtQl. Nem állta, ha feszültség van
köztük.
- De te nem csak néha csinálod. Minden esetre megérdemelsz
egy kis büntetést azok után, amit tettél.
- EllenkezQleg, dicséretet érdemlek a bátorságomért, ki-
tartásomért. .. és ragyogásomért. Ha meg azt hiszed, hogy ez nem
tart köztünk sokáig, akkor a legkevesebb, amit tehetsz, hogy nem
haragszol - tette hozzá Daisy kacér pillantással.
- Nem haragszom, csak azt gondolom...
Daisy észlelte, hogy a férfi még mindig beszél, de nem
tudott figyelni, mert a visszapillantó tükörben valami sápadt
csillogást vett észre.
Egy kis fehér, csillogó valamit. Talán egy kocsi lehet? De hiszen
nem kereszteztek egyetlen utat sem, és még mindig a birtokon
jártak. Ez a kocsi csakis úgy kerülhetett ide, hogy már itt
várakozott.
- Daisy?
A lány elkapta a pillantását a tükörrQl, és Jasonra nézett,
- Valami baj van?
Minden bizonnyal csak a nap csillant meg a tükrön, gondolta
Daisy, mert már semmit sem látott.
- Nem, azt hiszem, csak egy kicsit ideges vagyok.
- Itt az ideje. Erre vártam, amióta beköltöztél Eaglesmountba.
Azt akarom, hogy ne egyszerqen ideges legyél, de félj is. Talán
akkor majd nem fogsz Qrültségeket elQidézni.
- Hát akkor elérted a célodat...
Daisynek elállt a szava, mert amikor a limuzinnal befordultak a
sarkon, lángtenger fogadta Qket.
Sam rátaposott a fékre, és a kocsi csikorogva megállt. Az út
jobb oldalát teljes szélességben elfoglalta egy ócska teherautó,
lángokban álltak rajta a szénabálák és maga a vezetQfülke is.
- Te jóságos ég! - kiáltott Jason, és Sammel egyidQben ugrott
ki a kocsiból. - Maradj itt, Daisy! Megnézem, van-e még életben
valaki - mondta, és már futott is a lángok felé.
Atyaisten, micsoda rémség! Daisy is kiszállt, és elindult az égQ
kocsi felé. Ha tudok, segítenem kell. Lehetetlen, hogy a sofQr ki
tudott szállni, mielQtt...
- Daisy!!!
Jasonra pillantott, aki a lány háta mögött bámult meredten
valamit.
Daisy is hátranézett, és bénultan állt meg az út közepén.
Az úton egy fehér sportkocsi közeledett felé. A szélvédQn át
ismerQs, fényes haj keretezte, mosolygó arcot pillantott meg.
Cynthia! Daisyt rettentQ félelem fogta el. Futott, ahogy csak bírt az
út széle felé.
De a sportkocsi egyre közelebb került.
Szinte már utolérte.
És akkor Jason odaugrott, lekapta a köpenyt Daisy válláról, és
olyan erQvel lökte oldalra a lányt, hogy az a földre esett.
Mit csinálsz, villant át a lány agyán.
Ám a következQ pillanatban világos lett minden, amikor a kocsi
alig néhány centiméterre robogott el tQle.
Akkor Jason egy szemvillanás alatt ráborította Daisy köpenyét a
sportkocsi szélvédQjére, s a puha anyag odatapadt az üveghez.
Daisy még hallotta, hogy az asszony felsikolt, vadul cikázva
gurul még, majd lecsúszik az úttestrQl, és elindul lefelé a dombon.
Ekkor hatalmas robbanás rázta meg a levegQt, még a földet is,
ahol Daisy feküdt. Fölugrott, odaszaladt az út széléhez, és mintha
magát a poklot pillantotta volna meg a lenti völgyben. Cynthia
kocsija nekiment egy fának, felrobbant, lángokban állt a kocsi és a
fa is.
A távolból szirénázó autók hangja hallatszott, Sam pedig
óvatosan lépdelt lefelé a domboldalon a nQ kocsija felé, de tudta,
már késQ segíteni Cynthia Hayesen.
- Nem esett bajod? - kérdezte Jason, és a karjaiba vette Daisyt.
- Nem sérültél meg?
209
- Nem - válaszolta a lány, és az égQ teherautót nézte. - Volt
valaki abban a teherautóban?
- Nem hiszem, én senkit sem láttam. Nekem az a sejtésem,
hogy Cynthia leparkolt azzal a szénakazallal az úton, és egy
távirányítóval fölrobbantotta, amikor látta, hogy el1 hagyjuk a
házat.
- De jó, hogy senki más nem sérült meg - mondta Daisy
vacogva.
- Cynthia meghalt - mondta Jason rekedten, és a mélyben
lángoló sportautót nézte. - Már olyan régóta tartott, nehéz elhinni,
hogy vége. Biztos, hogy nem súrolt téged a kocsi? Hiszen
reszketsz.
- Nem, hozzám sem ért.
Rettenetesen közel volt azonban hozzá. Daisy arra gondolt,
vajon annyira kérges szívq-e, hogy nem érez semmi sajnálatot az
iránt a nQ iránt, aki pár perccel azelQtt halt rémes halált? Minden
teremtményért kár ezen a földön, ám Q mégsem érzett mást, csak
megkönnyebbülést, amiért Cynthia Hayes már nem tudja többé
tönkretenni a körülötte levQk életét. És hálát is érzett, hogy Jason
végre kiszabadul a sötétség börtönébQl.
- Én jól vagyok, lason - mondta, és közelebb húzódott a
férfihoz. - Most már mindketten jól leszünk.
A Von Krantz Galéria bejáratánál, a sötét tikfa ajtóhoz vezetQ
utat vörös szQnyeggel terítették le.
Daisy és Jason egy órával a hivatalos megnyitó elQtt érkeztek,
de a hosszú, csillogó limuzinok már csak úgy ontották magukból
az estélyi ruhás vendégeket, az utca túloldalán pedig közvetítQ-
kocsi parkolt.
210
Sam a galéria fQbejárata elQtt nyitotta ki nekik a kocsi ajtaját,
de még így is szinte át kellett magukat verekedni a riporterek
hadán, hogy odaérjenek a bejárathoz. Egy asszisztens kinyitotta az
ajtót, beengedte Qket, majd gyorsan kulcsra zárta mögöttük.
- De jó, hogy felhívott, hogy elQbb jönnek, Mr. Hayes -
mondta a csinos, idQsebb nQ. - Mindenki elQre meg akarja nézni a
[ Pobierz całość w formacie PDF ]